Csüllög István Ernő

Hercegnőm dicsérete

Fák ágain ringó városi fények a tollászkodó

est zajaival elmém köré kuporodnak csendben.

Emlék polcaim rejtekében szunnyadó képen

lágy tekinteted s a mai nap rajzolata villan:

Karcsú kezeid kabátod melegébe, fény szőtte

szemmosolyod szívembe surran észrevétlen.

Csüllög István Ernő

Vendégváró

A kút gödrébe bújt,

fejfedőjén hótakaró billen.

Jégcsapja fenyőégő csillogás,

esti bolyongás ablakfényen

éhes tekintetre téved.

Odabent méz foly… kánaán,

odakünn, mintha nem is lenne fontos,

egy hajléktalan várja az áldomást.

Majd talán odafenn,

majd talán nemsoká

eloszlik a bánat, a remegés,

a vágy múltja tányérjára borul

ízlelni régmúlt napjait.

A Hold lebénul.

Zsebre dugott kéz őrzi melegét,

a fagy már nem szorít…

tüdő kutyanyelvként liheg.
 

Süvölt a szél, éle

fül párkányra toppan,

kopott sálon vércseppláng

szem tüzére hó szitál.

Ajtó nyílik, ősz halánték

nyitja kapuit…

Isten behívja bárányát,

s egy elveszett lélek

örömkönnyekbe borul.

Csüllög István Ernő

Hercegnőm dicsérete

Fák ágain ringó városi fények a tollászkodó

est zajaival elmém köré kuporodnak csendben.

Emlék polcaim rejtekében szunnyadó képen

lágy tekinteted s a mai nap rajzolata villan:

Karcsú kezeid kabátod melegébe, fény szőtte

szemmosolyod szívembe surran észrevétlen.

Csüllög István Ernő

Verscsend

 Csillagfényderengő elmesátor,

bőröm kéz meleged szórja szét.

Kéjsóvár árva madár rikolt,

ruhátlan tépi vágyunk szegletét.

A rádióban Chopin zene szól,

felüdítő, fenyves ábránd.

Függöny bokrai közt harkály

képzetek szőtte csipkeszál.

Ablakzugban halk kopogás,

szomjazón billegő fenyőág.

Párkányról betekintő esti hőség,

ajkaid ágyékom közt, heves a nyár.

Az út tisztást sejtet jobbra lent,

kószál rajtam szex szomjas kezed.

Messziről dongó harangszó halkul,

izzó bőrödön dominál a csend.

Kezedben fonódó pörge szőrzetem,

selymes élvezettel, térrel összeforr.

Gyűrött takarón kábító illatok,

ágyékunk gőzölgő, tüzelő tarló.

Érzelmünk oltára erotikus, mély.

Drágám! Szép csendes lesz az éj!

Csüllög István Ernő
 

Pest könnyeiben.

Mit nekem Párizs!

Napkelti Pesti fények, körút ütőerét

taposó, suttogva fecsegő platánok,

kövér tócsáira kacsintó poros ablakok,

piacok standjain vörösben nevető rózsák,

hajnalsugár rúzsok asszonyok csípőjén,

totyogó, pirosalmaszájú kofák, s a

virágárus lány zajok zamatos fuvallata

sikálja dunavíz áztatta zsigerem

napnyugtáig.

Pest könnyeiben születtem, mi

élet vize bokorba bújt titkos perceimnek,

szűrve át minden pillanatom, gyengeségem,

ártalmatlan vétkem.

Mit nekem Párizs!
Idegen, névtelen  arcok…

Fájdalomfelhők, elborult nemzedékek

sárga filmszalag tudata mezején úszva

bámulom csodáikat, s kárhoztatom őket.

Mert mit nekem Párizs, hisz

kárpát fuvallat szívvel szeretni,

meghalni szépen, derűs könnyeim

hazám vánkosába túrva itt is lehet.
 

Csüllög István Ernő

Levél Phaedrának

A csendpillanat perceimben emészti a szüntelent,

korlátok közt Isten áldás,

keresem a végtelent. 

Csüllög István Ernő

 Arckép

 Ha leszáll az est,

gyertyám fénye

betűkkel táncra kel.

A történet nesztelen alakban

kibuggyan medréből.

Szobám falán

feltornyosult vágyindák kúsznak,

árnyaikat izzó kínom

éjtetőre már rég egybefonja.

Árva kezemben

megkopott arcképed mosolyfényére

hullámvető árnyam csókja

étlen s szomjazón ráborul.

Ágyékod feszülés illata

még érző húsomba markol.

Mint remegő méhedben őrzött

gyermekünk egykoron,

hajnali mámorfényben arcképed

kezemben félőn megremeg.

A gyertyafény elalszik,

a vánkoson egykor megpihenő sóhajod

koldus lelkem mellé lepihen.

Bezárja szemét az angyali szeretet,

s áldott imával megáldja

izzó vágyamat örökre.

Danika első születésnapjára

Egy zsenge gyertyafény tortád tetején,

sugárzik belőle angyali remény.

A jövőd legyen derűs és fénylő,

Örömmel telített, szeretetben égő.

Őszinte tisztesség legyen a barátod,

hozzád szegődő örökös lakájod.

Fogadj be mindent, mi erényt szülő,

hálaadásban ne maradj szűkölködő.

Legyen büszke rád mindig a családod,

amit elérni kívántál, teljesülni látott.

Valósággá váljon minden gondolat,

mely révbe szállítja minden dolgodat.

Végezetül, no még egy parolát;

gyarapítsd családod népes táborát.

100 év múlva, míg világ a világ,

ünnepeljék táncra perdülő Dániel dédapát.

Budapest, 2011. január 19.