[Friss hozzászólások] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
"...Mit lelkem eddig félve sejtett Előttem áll a nagy titok, Hogy csak az halt meg, ami nem lett, S az él örökké, ami volt.
S nem tudom mi fáj majd jobban, Mi itt örökre elveszett, Vagy ami él a múltban s onnan Kivenni többé nem lehet?... /Vajda János/
Nagyon szép estét és csodás álmokat kívánok. Szeretetpuszillak: LadyMoon |
Drága Dezsavű!
Vidám Délutánt kívánok egy kedves kis barátnak!
Puszillak szeretettel:Rencsy |
Lányi Sarolta: Virág-illat emlék
A szívem ma, mint egy ravatal, Olyan virágos, bánatos. Mint egy virág, olyan ma szívem... ...Valaki jön és rátapos.
Tán rózsa volt, piros és drága: Vérző szerelem sikolya. Talán a múltnak ábrándos virága: Sötét pármai ibolya.
Szende szegfű, vagy buja tubaszál, - Mindegy már. Lehullt a porba. Hiába esd az illatemlék: Az idő jön és eltiporja.
Jó éjt és nagyon szép hetet kívánok neked drága Dezsavu:) Szeretetpuszillak: LadyMoon |
Ha Nap lehetnék Mindig sütnék… A lelkedbe, hogy ne fázz Jól befűtenék..
Ha madár lehetnék Hozzád repülnék Csőrömben Néked Rózsaszálat vinnék…
Ha rózsa lennék, mindig nyílnék és nyári estéken csak Néked illatoznék…
ha szellő lehetnék mindig fújnék kéményedbe bele bújnék este mikor minden csendes altatódalt fuvoláznék.
Sok Szeretettel:
|
Rajki Miklós: Virágot embernek
Embernek virágot, Hogy legalább egy kicsit Átrajzolja neki a világot. Hogy együtt nyíljon vele Az ember mosolya, Hogy felderüljön tőle A lélek otthona. A pusztuló világban Egyre több virág kéne, Amit mindenki asztalára Odakészítenének. És a kicsi kis életek Ünnepet hoznának, Minden embernek Örömet okoznának. Komponáló kézzel Csokrot köt a lélek, Virágkötő lány Minden szeretetével. Embert és virágot Köt bele csokorba, Szíve darabkáját Örökre bennhagyva.
S hogy tartozzanak össze, Kézen fogja őket, Egymásnak adja Virágesküvőben. Minden ember kezébe Kellene virág, És már ettől Változni kezdene Ez a mostani világ.
Drága Dezsavű!
Gyönyörű szép napot kívánok!
Szeretettel ölellek: Sissi |
"Az élet egy pillanat, amit ünnepelni és élvezni kell. Tedd mulatsággá, ünnepeld, és akkor beléphetsz az igazi templomba. A templom nem a lógó orrúaknak való; soha nem is volt az. Figyeld meg az életet: látsz valahol szomorúságot? Láttál már valaha depressziós fát? Vagy láttál már valaha szorongó madarat? Vagy idegbeteg állatot? Ugye nem? Az élet egyáltalán nem ilyen. Csak az ember tévedt el valahol... Mégpedig azért tévedt el, mert rendkívül bölcsnek és okosnak hiszi magát. A te betegséged az okosságod. Ne légy olyan bölcs. Mindig tudd, hogy hol a határ, ne ess végletekbe. Ha egy kicsit bolond vagy és egy kicsit bölcs, az jó - mert e kettő megfelelő arányú kombinációjából lesz a buddha..."
Kellemes délutánt és estét!
Nincs mit megköszönnöd...:)
Szeretettel gondolok Rád: Manóka |
|
Barátság...
Egy tiszta és őszinte kötelék két ember között, melyet semmilyen vihar nem dúlhat szét, és melyben állandósul a nap ragyogása, minden pillanatban...
Ilyen a mi barátságunk is...
...tiszta és igaz, nincs benne hazugság, önzés, nincs benne féltékenység, kölcsönös a bizalom, a megértés és a szeretet érzékeltetése... Ha csalódunk, együtt csalódunk... Ha sírunk együtt sírunk... Ha könnyeid csorognak, bánatos szemedből, sietek hozzád, letörölni őket, Ha könnyeim csorognak, bánatos szememből sietsz hozzám letörölni őket. Ha öröm aranyozza be napjainkat, együtt örülünk a jónak és a sikereknek...
Köszönök Neked mindent... Köszönöm, hogy megismerhettem tiszta, igaz, törékeny és jóságos lelkedet, lényedet, szívedet Köszönöm, hogy bíztattál, hogy mellettem vagy, és köszönöm, hogy ebben a mostoha és fejét vesztett világban bízol bennem, és bízhatok én…
Bármilyen mostoha is az élet, maradj mindig ilyen, amilyennek megismerhettelek, ilyen tiszta és igaz lelkű ember... Keserűség és bánat messze kerüljön el, de ha bánt és fáj, az élet durva zaja, fogd meg, feléd mindig kinyújtott kezemet, és tudd, érezd, soha nem vagy egyedül...
Köszönöm, hogy a barátom vagy!
Sok szeretettel: Manóka |
"A fájdalom nem azért van, hogy szomorúvá tegyen, ne feledd. Ez az a pont, ahol az emberek mindig eltévednek... A fájdalom csak azért van, hogy éberebbé tegyen - mert az emberek csak akkor válnak éberré, amikor a nyílhegy mélyen a szívükbe hasít, és megsebzi őket. Egyébként nem ébrednek fel. Amikor az élet könnyű, kényelmes és zökkenőmentes, akkor kit érdekel? Akkor ki törődik az éberséggel? Amikor a barátod meghal, az egy lehetőség. Amikor a szerelmed elhagy... azok a sötét éjszakák, amikor olyan magányos vagy... annyira szeretted őt, mindenedet kockára tetted érte, és most hirtelen nincs többé veled. Magányosságod sírásában... ott a lehetőség; ha jól használod, tudatossá tesz. A nyíl hegye fájdalmasan éget - használd fel. A fájdalom nem azért van, hogy nyomorulttá tegyen, hanem azért, hogy tudatosabbá válj! És ha tudatossá váltál, minden szenvedés eltűnik."
Szia Kedves Dezsavű!
Kellemes délutánt, csendes, nyugodt éjszakát és pihentető hétvégét kívánok! Sok szeretettel gondolok Rád: Manóka |
Rajki Miklós: Ne rohanj
Mindig futsz valahová. Soha sincs semmire időd, Hangzik fel tőled a hivatkozás, És csak folytatódik tovább A versenyloholás. Se látsz, se hallasz, Senkire sem hallgatsz. Csak lótsz-futsz, s loholsz, Mint a versenyagár, Aki csak a célban tudja meg, Hogy a nyúl nem is volt valódi. Elrohansz minden szép mellett, Nem észlelsz semmit, Amit pedig csodálni érdemes lenne. Két hét alatt akarnád látni azt, Amit egész évben észre sem veszel. A léleknek nem kell pénz, A lélek mindig valami szépet remél. Kell neki mindennap a pillanat, Amikor valami szépet befogad, És felerősítve sugározza tovább, Hogy szebb legyen tőle a világ. Milyen kár, hogy szemlélődni elfeledtél már. Pedig, ha tudnád, mi minden van utadban, Mi mindent adott a teremtő, mint jutalmat. A természet gyönyörű kincseit, Évszakok hírnökét, virágok ezreit, Fákat, lombokat, cserjéket, bokrokat, Akik mind feléd fordulnak. Ha néznéd, látnád is, óránként változik a kép, Ahogy fordul a Nap, úgy kúszik tova az árnyék, S a fák levelei mindig másképp mosolyognak,
A virágok szirmai más arcot mutatnak.
S amikor áttör a lombok közt egy fénysugár,
Van olyan, mint a színpadon a táncospár.
Látod, mi mindent hagysz ki naponta?
Pedig közelről, megállva más ám, mint rohanva. Mennyivel szebb egy virág közelebb hajolva. Autóból is másnak látszik a világ, Amit onnan látsz, az messze nem olyan, mint igazán.
A pályán száguldva meg, két végpont között a semmi.
Érdemes, értelmes hát ennyire rohanva élni? Szabad-e a szépet a szívbe be nem engedni? Elmehetsz bárhova a világba, annak legtávolabbi sarkába, Soha nem fogod meglelni, Amit itthon, nap mint nap, nem tudsz észrevenni. Mert mit nézel majd végig életed filmjén, Ha közben nem vetted észre a körülvevő világot, Nem ismerted személyesen az útközben nyíló virágot? Nem hagytad köszönni a kis feketerigót, S nem érted teremni, a pirosló csipkebogyót. Gondolkodj, miért is rohansz és hová, Mit ér, ha rohansz, Mindig csak rohansz tovább? Rohansz, és mégse érsz sehová.
Nyugodt, szép hétvégét kívánok!
Szeretettel gondolok Rád: Sissi |
"…mindannyian mondtunk már zokogva ilyesmit: "nem éri meg, hogy ennyit szenvedjek ezért a szerelemért." Szenvedünk, mert úgy érezzük, hogy többet adunk, mint amennyit kapunk. Szenvedünk, mert nem ismerik fel a szeretetünk súlyát. Szenvedünk, mert nem tudjuk a másikkal elfogadtatni a szabályainkat. Mindig találunk valamit, ami miatt szenvedhetünk, holott valójában nincs okunk a szenvedni: mert a szeretetben rejlik a növekedésünk magva."
Szia Kedves Dezsavű! Kellemes napokat kívánok!
Szeretetpuszi: Manóka |
Mikor arcodon követhetem lelked, amikor nem nézel vissza, mert éppen csukott szemmel látsz. Mikor egy sóhajjal leheletként siklik alá szíved, akkor érinteném meg ajkammal a szemed."
Legyen szép a napod. Szeretetpuszillak: LadyMoon |
Szia drága Dezsavű!
Édes, szép napot kívánok!
Szeretettel ölellek: Sissi |
Azt mondtad én vagyok a Te őrangyalod. Lehetnék, de a Teremtő halandónak alkotott. Pedig szívesen lennék az őrangyalod, Ki vigyázza lépted, és óvja a mosolyod. Vigyáznék rád éjjel, nappal, őrizném az álmodat, Elsimítanám homlokodról a gondszőtte ráncokat. Angyalszárnyam borítanám fázó testedre,
Este álomport hintenék álmos szemeidre.
De félek, akkor nem élvezhetném a csókjaid mámorát, S nem érezném otthonomnak a mennyek országát. Inkább választom hát a halandó életet, Csak testemen érezhessem az ölelésedet. De lépteidet halandóként is vigyázhatom, És mindig feléd nyújtom majd segítőkész karom. Neked adom szerelmem, és halandó szívemet, És emberfeletti erővel küzdök majd,
Azért, hogy boldoggá tegyelek.
Szép estét és gyönyörű álmokat. Szeretetpuszillak: LadyMoon |
Kedves Barátaim! Köszönöm azt a sok szeretetet, amellyel nap mint nap megajándékoztok engem. Dezsavű.
|
Mennyi ember van, akit szeretek. Mennyi nő és férfi, akit szeretek. Rokonszenves bolti leányok, kereskedősegédek, régi és hű cselédek, lapkihordók, csöndes, munkás írók, kedves tanárok, kik vesződnek a kisfiammal.
Találkozunk mi olykor-olykor, meg-megállunk, szemünk összevillan s én még maradnék tétovázva, talán, hogy elmondjam ezt nekik. Mégsem beszélek, mert csak a részeg aggastyánok, s pulyák fecsegnek. Ilyesmiről szólni nem ízléses. Meg aztán nincs is időnk. De hogyha majd meghalok egyszer s egy csillagon meglátom őket, átintek nekik kiabálva, hajrázva, mint egy gimnazista: "Lásd, téged is szerettelek."
/Kosztolányi Dezső: Szeretet/
Sok szeretettel Neked! |
Szia drága Dezsavű!
Boldog szép napot kívánok!
Millió puszit küldök: Sissi |
Újra dúdol a szerelem…
Odakint bár január van, Hétágra süt a nap. Elmerengve nézem a kinti ragyogást És a lelkem - szárnyra kap. Ábrándos szemem a múltba visszanéz. Újra látom a fiatal énemet. Visszaemlékezem régi illatokra, És arra milyennek gondoltam – akkor - az életet. Úgy képzeltem, hogy tavasz az Élet, És nyarat dúdolt az énekem. Szelíd ábrándok ringatták a szívem, Így talált rám az első szerelem. Mikor először találkoztunk Szirmot bontott az ablakon a jégvirág, Majd a nyár perzselte forróvá a testünk, És hajunkba kócolta a hársfa illatát. Kézen fogva futkároztunk Vadvirágos, tarka réteken, S vágyakat gyújtott testünkben Az első, suta szerelem. Sütkérezem a bágyadt januári fényben, De melege nem járja át testemet. Az a régi ősz elvitte a nyár melegét, És elhervasztotta bennem a szerelmet. A tél - rám csókolta fagyát, És dermedtté tette szívemet, Megölte a boldogság kék madarát, És szürkévé tette a fényeket. És mégis, ha egy-egy emlék, Mint eltévedt pillangó – átrepdes szívemen, Könnyeim fátylán át újra látlak Téged, És szívemben újra dúdol a szerelem…
Szép estét kívánok. Szeretetpuszillak: LadyMoon |
„Nem kívánok ragyogást, pénzt, dicsőséget. Csak egy tűzhelyét kívánok. Hívó lámpa fényt, meleget azoknak, akiket szeretek. Egy darab kenyeret, csendet, pár halk szót, jó könyvet, és kevés embert. De az aztán Ember legyen!”
„A szeretet nem adó, nem követelés, mely mögött áll végrehajtó. A szeretet úgy árad, mint a napfény: csöndesen és állandóan – egyedül a maga csodatévő hevétől.”
Szia Kedves Dezsavű!
Pihentető éjszakát és gyönyörűséges vasárnapot kívánok!
Sok szeretettel: Manóka |
Valóban úgy tűnik, hogy itt a tavasz, itt-ott már kibújt a hóvirág, rügyet fakasztott a korai enyhe idő. De vigyázz, csak csodáld a virágot és ne tépd le: Természetvédelmi értéke: 10 000 Ft ! (Bár gondolom, ez a saját kertedre nem vonatkozik :)
Hát legyen szép hétvégéd és pihenj aktívan :) MOONka |
[Friss hozzászólások] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|