Engedjétek meg, hogy figyelmébe ajánljam A Pont című, háromfelvonásos színművem olvasmányos változatát. A mű nem politikai vita, hanem lírai versekből szőtt gondolatkísérlet, amely az emberi méltóság, a lelkiismeret és a belső jelenlét kérdéseit járja körül.
Meggyőződésem, hogy a felemelkedés egyetlen valódi útja az, ha a költészet és a szépirodalom pillérei beépülnek az életünkbe. A kultúra nem dísz, hanem tartóoszlop: olyan belső szerkezet, amely megtartja az embert és a közösséget. Ha ezek a pillérek jelen vannak, akkor a megújulás nem eszmény, hanem valóság.
A darab különlegessége, hogy az ember és a mesterséges intelligencia közötti párbeszédet is megjeleníti. A mű nem félelmet kelt, hanem felelősségre hív: arra, hogy a technológia fejlődése mellett megőrizzük a közösség békéjét, a kultúra erejét és a lélek tisztaságát.
A színműben vannak olyan jelenetek is, amelyek allegorikus formában kritikai hangot hordoznak. Ezek a részek nem egyetlen korszakra vagy politikai oldalra vonatkoznak, hanem az emberi közösségek örök mintázataira: arra, hogyan válik a kimondás engedéllyé, a humor feszültségoldássá, a rendszer pedig önmagát fenntartó struktúrává.
A mű befogadása annak a bizonyossága is lehet, hogy a művészet időtálló: ma engem, holnap bárki mást képes tükröt tartva megszólítani, ha az etikai irány eltér az elvárttól. A művészet szabadsága nem veszély, hanem erőforrás — annak a jele, hogy a közösség él és képes gondolkodni.
A Pont nem tesz különbséget táborok között. Bárki, aki kezébe veszi, a maga módján értelmezi — mert minden embernek felajánlott a saját döntés szabadsága. A versek szépsége lassan hat, mint a fény, amely átjárja a lelket.
A Kis Ember útja a saját belső pontjából való kilépésben teljesedik ki: a kultúra, a bizalom és a lelkiismeret erejében találja meg azt az irányt, amely békére és tisztaságra vezet. A darab a hétköznapi ember himnusza is: annak az embernek a története, aki a mindennapok terhét hordozva mégis képes felismerni saját belső fényét. A mű olvasmányos változata önmagában is tükröt tart, de színpadon még erőteljesebben képes megszólalni. Egy technikailag jól felszerelt színházban a darab közösségi hatása tovább erősödhet.
Cím:A Pont ISBN: 978-3-7103-4419-0 Kiadó: United P.C.
Köszönöm, hogy időt szántok a mű megismerésére. Tisztelettel ajánlom figyelmetekbe, bízva abban, hogy a darab gondolatisága és emberi üzenete értéket képviselhet számotokra is.
"Mindenkinek csak egyetlen igazi megbízatása van: hogy önmagára találjon. Végezheti, mint költő, mint őrült, mint próféta, vagy mint bűnöző. Ez nem a mi dolgunk, sőt végső soron jelentősége sincs. Nem az a dolgunk, hogy kitaláljunk magunknak egy sorsot, hanem az, hogy megtaláljuk saját magunkat, s azt teljességgel és töretlenül éljük végig." (Hesse, Hermann)
Szia, szép estét!
Ne haragudj, hogy az utóbbi időben ritkábban jövök, sajnos gondok adódtak az egészségemmel. A mai napig nagyon bizonytalan volt, hogy megműtenek-e vagy sem, de EGYELŐRE még nincs rá szükség... Bízom benne, hogy nem is lesz...
Kívánok Neked továbbra is nagyon kellemes napokat! Szeretettel gondolok Rád: Manócska
2007.10.21. 20:04
Ősz után tél.
Cseppből tenger melyet őszi levél takar, haragosan háborog majd, s orra jéglékbe forr.
Színes éke után, jön a fehér lepel hol a lurkók jönnek jégre fel.
Gördülnek majd és siklanak a lábak, piros orrok,hideg kezek osonnak majd tükörpáncélján.
Sámlira ült Urak kezükben bottal résre lógatják damiljuk várják hol hal ugrik.
Nem csiholnak rajta tüzet fogás után hazatérnek meleg otthonban halászlevet főznek.
Tisztán látni a deres nádas szakállát, hol titkon azt várja cseppjeivel ébressze majd fel, a jéglékbe forrt tengert.
Szia Kedves Dezsavű!
Gyönyörű szép,kellemes pihentető Hosszú hétvégét kivánok Gyönyörűek a verseid. Szeretettel gondolok Rád. Kéklaguna.
2007.10.15. 00:23
"Néha vereséget szenvedünk, de a vereséget úgysem kerülhetjük el. Ezért aztán még mindig sokkal jobb, ha az álmainkért vívott harcban veszítünk el néhány csatát, mint ha úgy szenvedünk vereséget, hogy azt sem tudjuk, miért harcoltunk." (Paulo Coelho)
Kívánok nagyon szép hetet! Szeretettel puszillak: Manócska
2007.10.13. 18:06
Szia Kedves Dezsavű!
Fogadd szeretettel,ma írt versem, Amelyet Napsinak írtam az új oldala Születése tiszteletére. Gyönyörű szép pihentető hétvégét kivánok, Majd csodaszép hetet.
Barátom.
Arra ébredek,nem látom a fényt, csak imitt-amott a ködfátyolon néha-néha átosonó milliónyi soványka cérnavékony sugárszerű pislákoló lényt.
Körülöttem sötétszürke minden, könnyezik az égbolt, szomorú a Barátom, hisz alig tudja beragyogni árnyékom.
Sötét testével beborítja Kire annyira vágyom,hogy beragyogja s elvegye szememtől a ködfágyolt.
Tobzódnak egyre jobban, hiszik besötítíthetik napom Ha elrejtik a Barátom,az Örökké ragyogó Napot. Szeretettel ölellek, Kéklaguna.
2007.10.12. 15:53
"Valójában az a bátor ember, aki ellenáll a félelemnek, aki legyőzi a félelmét – nem pedig az, akiből hiányzik a félelem." (Mark Twain)
Kellemes, pihentető őszi hétvégét kívánok! Sok szeretettel gondolok Rád: Manócska
2007.10.11. 11:31
A híres mítoszhős Sui Ren, aki tüzet csiholt az emberiségnek
中国国际广播电台
Réges-régen az emberek nem ismerték a tüzet. Ha besötétedett, összebújtak, hogy ne támadják meg őket a vadállatok, és egymás melegével tartották magukat életben. Mindent nyersen ettek, ettől sokat betegeskedtek, igen rövid ideig éltek. A Mennyei Főisten igen megsajnálta az emberek keserű életét, ezért elrendelte, hogy az emberiség ismerje meg a tüzet. Tehát mennydörgéssel tüzet csinált egy erdőben, de a rettenetes látvány elől eszeveszetten menekültek az emberek. Nem sokkal később alábbhagyott a vihar és a mennydörgés, újra sötétség borította a földet, de meglepetésükre eltűntek a vadállatok. Vajon a dúvadak félnek a fényes dologtól? - mormogott magában egy fiatalember, és közelebb lépett a tűzhöz. Ahogy egyre közelebb került a tűzhöz, a fiatalember önkéntelenül felkiáltott: "A tűz nemcsak nem félelmetes, hanem meleget is ad!" Közben az emberek felfigyeltek a megégett állathúsra is, amely jó illatot árasztott. Leültek hát a megsült állatok mellé, és enni kezdtek belőlük, és olyan ízletesnek találták, mint még soha semmit eddig. Rájöttek, hogy milyen csodálatos dolog a tűz, amely nemcsak meleget, hanem finom ételt is ad nekik. Úgy döntöttek, hogy külön embereket jelölnek ki, akik egymást váltva vigyáznak a tűzre. Ám az egyik éjszaka, az ügyeletes figyelő elaludt és kihunyt a tűz. Kétségbeestek, hiszen újra a sötétség és a hideg lett az úr. Nagyobb volt az emberek fájdalma, mint ameddig nem ismerték a tüzet. Egy sötét és hideg éjszaka a fiatalembernek, aki elsőnek fedezte fel a tüzet, álmában a Mennyei Főisten azt suttogta, menjen egyenesen nyugatra addig, ameddig nagy világosságot nem lát. Felkerekedett hát, hegyeken, folyókon át, de sehol nem látott nagy világosságot. Ledőlt a fiatalember egy shui fa törzsénél, és elaludt. Álmában felvillant fölötte a shui fa, aztán mégegyszer felvillant, végül az egész erdő világos lett a fénytől. Vajon hogy villant fel a fény? Kiderült: kemény csőrű madarak vájták a kemény shui fát. Minden vájáskor szikra pattant elő. Ettől kapott ihletet a fiatalember, leszakított egy vékony ágat, és ezt a fatörzshöz dörzsölte. Ugyan szikrázott ez is, csakhogy tűz nem gyulladt tőle. Sokféle faszálat szedett össze a fiatalember, egymással dörzsölte azokat - sikertelenül. Végül megszáradt füvet rakott a fa alá, újabb próbálkozások után végül meggyulladt a száraz fű, onnan tovább a vékony faág is lángra kapott. Örömében kicsordult a könnye. Hazavitte hát a fiatalember a faág végén lángoló tüzet, de a tűzcsiholó módszert is. Ettől kezdve az emberek nem kellett többé félniük a hidegtől és a dúvadaktól, a húst sem ették többé nyersen. A fiatalembert vezérnek választották, ami természetes dolog, hiszen ő hozta el a mindent éltető tüzet. Később a Shui Ren, azaz a „Shu fából tüzet csiholó” nevet adták neki.
Szia! Kellemes napot neked, ezen a didergős, októberi napon is! Hogy ne fázz, elküldtem neked ezt a szép mesét!
Pusy: Alexiel
2007.10.11. 11:31
A híres mítoszhős Sui Ren, aki tüzet csiholt az emberiségnek
中国国际广播电台
Réges-régen az emberek nem ismerték a tüzet. Ha besötétedett, összebújtak, hogy ne támadják meg őket a vadállatok, és egymás melegével tartották magukat életben. Mindent nyersen ettek, ettől sokat betegeskedtek, igen rövid ideig éltek. A Mennyei Főisten igen megsajnálta az emberek keserű életét, ezért elrendelte, hogy az emberiség ismerje meg a tüzet. Tehát mennydörgéssel tüzet csinált egy erdőben, de a rettenetes látvány elől eszeveszetten menekültek az emberek. Nem sokkal később alábbhagyott a vihar és a mennydörgés, újra sötétség borította a földet, de meglepetésükre eltűntek a vadállatok. Vajon a dúvadak félnek a fényes dologtól? - mormogott magában egy fiatalember, és közelebb lépett a tűzhöz. Ahogy egyre közelebb került a tűzhöz, a fiatalember önkéntelenül felkiáltott: "A tűz nemcsak nem félelmetes, hanem meleget is ad!" Közben az emberek felfigyeltek a megégett állathúsra is, amely jó illatot árasztott. Leültek hát a megsült állatok mellé, és enni kezdtek belőlük, és olyan ízletesnek találták, mint még soha semmit eddig. Rájöttek, hogy milyen csodálatos dolog a tűz, amely nemcsak meleget, hanem finom ételt is ad nekik. Úgy döntöttek, hogy külön embereket jelölnek ki, akik egymást váltva vigyáznak a tűzre. Ám az egyik éjszaka, az ügyeletes figyelő elaludt és kihunyt a tűz. Kétségbeestek, hiszen újra a sötétség és a hideg lett az úr. Nagyobb volt az emberek fájdalma, mint ameddig nem ismerték a tüzet. Egy sötét és hideg éjszaka a fiatalembernek, aki elsőnek fedezte fel a tüzet, álmában a Mennyei Főisten azt suttogta, menjen egyenesen nyugatra addig, ameddig nagy világosságot nem lát. Felkerekedett hát, hegyeken, folyókon át, de sehol nem látott nagy világosságot. Ledőlt a fiatalember egy shui fa törzsénél, és elaludt. Álmában felvillant fölötte a shui fa, aztán mégegyszer felvillant, végül az egész erdő világos lett a fénytől. Vajon hogy villant fel a fény? Kiderült: kemény csőrű madarak vájták a kemény shui fát. Minden vájáskor szikra pattant elő. Ettől kapott ihletet a fiatalember, leszakított egy vékony ágat, és ezt a fatörzshöz dörzsölte. Ugyan szikrázott ez is, csakhogy tűz nem gyulladt tőle. Sokféle faszálat szedett össze a fiatalember, egymással dörzsölte azokat - sikertelenül. Végül megszáradt füvet rakott a fa alá, újabb próbálkozások után végül meggyulladt a száraz fű, onnan tovább a vékony faág is lángra kapott. Örömében kicsordult a könnye. Hazavitte hát a fiatalember a faág végén lángoló tüzet, de a tűzcsiholó módszert is. Ettől kezdve az emberek nem kellett többé félniük a hidegtől és a dúvadaktól, a húst sem ették többé nyersen. A fiatalembert vezérnek választották, ami természetes dolog, hiszen ő hozta el a mindent éltető tüzet. Később a Shui Ren, azaz a „Shu fából tüzet csiholó” nevet adták neki.
Szia! Kellemes napot neked, ezen a didergős, októberi napon is! Hogy ne fázz, elküldtem neked ezt a szép mesét!
Pusy: Alexiel
2007.10.07. 18:32
2007.10.04. 21:45
"Minden pillanatban két út van előttünk; ezek közül ki kell választanunk az egyiket, és nem tudjuk, merre vezet a másik. Lehet, hogy a jobbat választottuk, de lehet, hogy sohasem fogjuk megtudni, melyik a jobb." (Fleming, Alexander)
Ui.: a Debreceni Kossuth Lajos Egyetemre járok...Gazdaságinformatikus szakra.
2007.09.30. 09:35
Szia Kedves Dezsavű!
Nem mindenhol látszik tökéletesen, Ezért bemásolom Neked az eredetit. Ma reggel írtam. Gyönyörű szép napot Kivánok. Szeretettel.Kéklaguna.
Őszi látnok.
Dértől megremegő,nesszel zörrenő avar, Borítja már a talajt. A napocska haloványan pislog, Elfáradtak szárnyai.
Távolban a kopár kikelet, Nyújtózik a vén meleg. Kandalló mellett Okulárénk párásan hempereg.
Tekintetünk félve megremeg, Kutatva fürkészi az Utat,mely a tavaszra Mutat.
Látnoki bájunk,még Látja a rétet, Hol elenyészve Nyílnak a dimenziós Képek.
Szia Kéklaguna!
Hát, ez kedves, hogy vannak még lelkek, akik ilyen szép gondolatokkal képesek üdvözölni a hétfő reggelt! Üdv:István
2007.09.29. 14:14
Szia Kedves Dezsavű!
Végigolvastam a gyönyörű verseid. Pontoztam is. Nagyon tetszenek,csak így tovább. Sok sikert kivánok hozzá. Szeretetölelésem itt hagyom. Kéklaguna.
2007.09.28. 18:31
"Ha olyannak látjuk az embereket amilyenek, akkor rosszabbá tesszük őket; ha viszont úgy kezeljük őket, mintha azok lennének, aminek lenniük kellene, akkor segítjük őket azzá válni, amivé képesek." (Goethe, Johann Wolfgang von)
Szia Dezsavű!
Sajnos nagyon ritkán vagyok mostanában gép előtt, szinte reggeltől estig az egyetemen vagyok, de kívánok Neked csodaszép napokat, és vidám, kellemes, pihentető hétvégét. :)
Szeretettel gondolok Rád: Manócska
Szia Manócska!
Melyik egyetemre jársz? Köszönöm azt a sok szép gondolatot, amellyel folyamatosan megajándékozol engem!
Üdv:István [Dezsavűg
2007.09.27. 06:58
GYÖNYÖRŰ NAPOT NEKED!
"Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig.
S ha képtelen vagy továbbadni azokat, akkor azok birtokolnak téged.
Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál.
Mert ha megszorítod eltűnik, ha kisajátítod, tönkreteszed.
Tartsd szabadon és örökre a tied marad!"
/Anthony de Mello/
Lelkem mélyén él egy tündér Ki mindig csak ad, soha nem kér Békés, szelíd a tekintete Apró, törékeny a termete Kicsiny keze oly gyengéden Puhán, melegen, megértően Törölgeti verejtéked Tudja, mit adhatna néked
Ismeri szíved vágyát Valóra váltaná az álmát Ha tehetné, fogná kezed Bölcsőben ringatná lelked S hintene békességet Törődést és melegséget Minden fűre, minden fára S gyengéden nézne a világra
Megmutatná, hogyan szeress Biztatna, lépted legyen egyenes Figyeld a fényes csillagképeket S merj álmodni merészeket És nézd a csicsergő madarat Mely szárnyal, mint a szabad akarat Közben lassú dallamot dúdolna Melytől szíved meglágyulna
Talán egyszer eljön az idő S a tündér álma valósággá nő A világban béke honol majd Lesz, ki életednek értelmet ad Aki helyette fogja kezed S az éjben suttogja a neved Szemedben kigyúlnak a fények S valóra válnak a hiú remények.
SOK SZERETETTEL!
BÖBE/BOBEMAMA
Szia Böbemama!
Köszönöm, kedves gondolatok.
Üdv:Dezsavű
2007.09.23. 18:41
Helló!
Ma véletlenül rád találtam,de még nem néztem meg mindent!
Zs,
2007.09.22. 06:58
Szia Kedves Dezsavű!
Itt vagyok újra,már jó a gépem. Ma időt szakítok rá,hogy Végigolvassam a gyönyörű alkotásaid a Lírikusok Irodalmi Műhely Oldalon.
Milliószor szeretetölellek.
2007.09.21. 14:00
"Élni annyi, mint szeretni. Szeretni, látni és megmutatni, érezni és érzékeltetni, meghallani és meghallgatni, magasba szállni és felröpíteni, kinyílni és felnyitni, megérteni és megértetni, együtt érezni és eggyé olvadni - és tudni, hogy a szeretet a legmagasabb rendű alkotás..." (Tatiosz)
Kívánok csodaszép napokat, és nyugodt, pihentető kellemes őszi hétvégét! Sok szeretettel gondolok Rád: Manócska
2007.09.16. 10:20
Szia Kedves Dezsavű! Még mindig nem jó a gépem,talán 1 hét múlva megjavítják,s akkor ígéretemhez híven,megyek olvasni a verseid.Gyönyörű hétvégét,napsugaras szép hetet kivánok.Szeretetöleléssel.Kéklaguna.
Egy csendes álmot küldök feléd, Színeset, tarkát melyben megtalálsz. Leszek álmaidban szivárvány és Átsétálsz a tarka csillogás alatt, Leszek álmaidban csillagfény Beragyogok lelked ablakán. Leszek neked kisvirág, Melyet féltőn ápolsz egy éjszakán. Leszek neked kismadár, kit Féltve őrzöl, kezed közé zársz. Leszek neked tisztavizű forrás Melyből kortyolgatva szomjad oltod. Leszek én még szellő, mely Suhanón csókot hint homlokodra.. Leszek én még világító telihold, Mely ragyogó fényével simogat, S őrzi, vággyal teli álmodat.
Sok szeretettel gondol rád, ha ritkán is jön...
bobemama
2007.09.10. 13:09
"Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás, és az önfeláldozás között... És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, és a társaság a biztonsággal... És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó... És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével... És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez... ...egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér... Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel lelkedet, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked... És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz... hogy valóban erős vagy... és valóban értékes." (Shoffstall, Veronica A.)
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
Réges-régen az emberek nem ismerték a tüzet. Ha besötétedett, összebújtak, hogy ne támadják meg őket a vadállatok, és egymás melegével tartották magukat életben. Mindent nyersen ettek, ettől sokat betegeskedtek, igen rövid ideig éltek.
GYÖNYÖRŰ ÁLMOKAT! .... 
